Az első kedvenc mítoszom, ahogy már az első napon említettem a Thrymskviða története, ahol az óriás Thrym ellopja Thor pörölyét és -mint  ahogyan legtöbb alkalommal történik - Freyja kezét kéri cserébe. Ez persze Freyjának egyáltalán nem tetszik, így tervet eszelnek ki az ázok, és kivételesen nem Loki az ötletgazda, hanem Heimdall: öltöztessék be Thort menyasszonynak, hogy ő visszaszerezhesse a saját pörölyét.

Egészen szórakoztató alapötlet és történet, Lokinak azonban a nyoszolyólányén kívül kevés szerep jut. Érdekessége is leginkább eredeti nyelven van, ahol bár Thor menyasszonynak öltözik, de férfiként hivatkoznak rá, Lokira viszont nyoszolyólányként női névmásokat használ a szöveg.

A jelenlegi kedvencem azonban a Próza Eddában található Gylfaginning fejezet egyik része, az óriás, Útgarda-Loki története. Thor és Loki, két kísérőjükkel ismeretlen földeken utaznak, ahol valódi órásokkal találják szembe magukat: az egyikük kesztyűjében elfér mind a négy utazó. Ami miatt viszont igazán érdekes ez a történet, az az Útgarda-Loki, avagy Skrymir termeiben történő versenyek. Thornak meg kell emelnie egy macskát, meg kell küzdenie Skrymir nagyanyjával és ki kell innia egy kupát, az őket kísérő fiú futópárbajban vesz részt, míg Loki evőversenyen. Mindegyikben csak hajszállal veszítenek hőseink - már emiatt is izgalmasnak tartom a sztorit, hiszen nem a főhősök győzelmével végződik a történet. A tanulsága azonban a történetben is felfedésre kerülő allegória. Mindannyian a természet erőivel álltak ki és veszítettek, ami tanulságos történet arra nézvést, hogy a természet erőivel és törtvényeivel még az istenek sem feltétlenül dacolhatnak, bár Thor egészen közel kerül hozzá: majdnem sikerül felemelnie a macskát, ami valójában a világkígyó és majdnem sikerül kiinnia a kupát, ami feneketlen, hiszen valójában a tenger, míg az öregasszony maga az idő. Az őket kísérő fiú még csak nem is a széllel, hanem magával a gondolattal futott versenyt, míg Loki a mindent elemésztő erdőtűzzel, Logival versenyezett: Loki mindent elfogyasztott az asztalon, csak a csontokat hagyta meg, Logi azonban nem csak hogy a csontokat, de magát az asztal felét is elfogyasztotta.

Sokszor ezt a történetet hozzák fel egyesek arra, hogy igazolják, Loki valójában nem is tűzisten, mivel a történet alapján Logi a tűz igazi megtestesítője. De ha belegondolunk, Odin egyik hollójának a neve, Hugin is "Gondolat"-ként értelmezhető, és nem a hollóval futott versenyt a fiú. Szóval az, hogy két különböző módon is reprezentálódjon úgymond ugyanaz a dolog, nem kizárt az északi mitológiában. Loki eredete, folklórja és leginkább Sígynnel való kapcsolata számomra egyértelművé tette a tűzistenként való értelmezését. Ebben a történetben Logi mindent felemésztő, pusztító és zabolátlan tűz, amit csak az állított meg, hogy nem volt már mit felfalnia. Ezzel ellentétben Loki szabályozott, az isteni rendhez tartozó tűz, ami csak azt falja fel, amit fel kell falnia: ő az otthon tüze, a halotti máglya tüze és a rituális tűz.

Kép: “I am the Giant Skrymir” by Elmer Boyd Smith (1902)

A kihívás eredeti (angol) verzióját itt találjátok meg: The Lefthander's Path blog