Közönséges orbáncfű
Hypericum perforatum
St John's wort
~ Scare Devil, Goat Weed, Sol Terrestis, St. Johannesblut ~

A közönséges orbáncfű, amit lyukaslevelű orbáncfűnek is neveznek az orbáncfűfélék családjába tartozó növényfaj, a Kárpát-medence gyakori őshonos növénye. Antidepresszáns, közérzetjavító, enyhe nyugtató, valamint álmatlanság elleni hatásai miatt a középkorban hatékony „ördögűzőnek” tartották. Antidepresszáns hatása tudományos kísérletekkel is igazolt. Pszichés és fizikai-egészségi állapotra való jótékony hatásai miatt gyógyhatású készítményként, recept nélkül kapható gyógyszerként mára világszerte több millióan szedik. Levelét saláták, likőrök ízesítésére is használják. Korábban Szent János virágaként, vérfűként, emberfűként és csengőfűként is ismert volt. Paracelsus már 1525 körül felismerte a lélekre gyakorolt hatását: Nervenkraut, azaz "idegfű", illetve a Sonnenschein für die Seele "lélek napfénye" neveken említi.

2019-ben az Év Gyógynövényének választotta a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya.

Elem: tűz
Bolygó: Nap
Nap: vasárnap
Polaritás: maszkulin
Istenség: Baldur, Apolló
Zodiákus: Oroszlán
Chakra: Gyomor chakra + gyökér és szív chakra
Szín: sárga
Virágnyelven: babona
Ünnep: Litha / nyári napforduló / Szent Iván-éj
Szent: Keresztelő Szent János
Metafizikai tulajdonságok: Elűzés, Védelem, Tisztítás, Bátorság, Boldogság, Bőség

Etimológia

Az orbáncfű mai nevét arról kapta, hogy az orbánc nevű gyulladásos bőrbetegségre gyakran használták hatásosan a népgyógyászatban. Szent János virága neve a korábbi latin nevéből származik, illetve a Szent Jánoshoz köthető legendából, na meg persze abból a tényből, hogy az orbáncfű virágát június közepétől gyűjthetjük. Ez az elnevezése maradt meg a mai angol St. John's wort névben.

Mai tudományos nevének második fele abból a megfigyelésből adódik, hogy a közönséges orbáncfű egyik legfelismerhetőbb tulajdonsága - az ötszirmú sárga virágai mellett - a perforált levelei: a fény felé tartva könnyedén megláthatjuk az apró lyukszerű perforációkat.

Mitológia/Hagyomány

Az orbáncfüvet említő legendában Szent János úgy menekült meg az üldözői elől, hogy elültette az orbáncfű gyökerét, ami elállta az üldözői útját. A középkorban ördögűzésre is használták. Paracelsus úgy tartotta, hogy a „kézjegyek tana” elméletének az orbáncfű a legjobb bizonyítéka: hogy Isten minden egyes növényen – annak orvosi alkalmazásáról – egy jelet helyezett el, mely gyógyászati alkalmazás minden növénynél kikutatható.

A boszorkányüldözések ideje alatt a beismerő vallomásokat próbálták a növénnyel elősegíteni: a vélt boszorkány szája elé tartották a növény levelét, ezzel próbálva kikényszeríteni belőlük a vallomást.

Mágiában

Bár korábban a boszorkányok ellen is használták, manapság a mágiában az ártó szellem és negatív mágia ellen szokás felhasználni az orbáncfüvet. Elűzésre, ördögűzésre használták hagyományosan. Ezen kívül úgy tartják, hogy bátorságot tud belénk önteni és védelmi varázslatként hordhatjuk. Jósláshoz, álomlátáshoz is a segítségünkre lehet, ebben az esetben a füstjét vagy a teáját használjuk. Gyógyhatásaként távol tartja a lázat és a betegségeket.

Mivel Szent Iván éjjeléhez közel virágzik, ezért összeköttetésben van a nyári napfordulóval és hagyományaival. A szentivánéji tűzben elégetve elkergeti a nem kívánt szellemeket, entitásokat, démonokat. Használták még a füstjét a levegő megtisztítására és a bő termés elősegítésére is. szintén Szent Iván éjjelén akasztották fel a házak és istállók ajtajai fölé, hogy távol tartsa a gonosz szellemeket és oltalmazzon a bajtól és betegségtől mind az embert, mind a jószágot. A következő ráolvasást lehet ilyenkor elkántálni:

Mind a boszorkány s az ártó szellem
hatalmukat vesztik az ember ellen,
ha annak Szent János-nap éjjelén
szedett orbáncfű füzére van a mellén.
S hogy házad vész, sem vihar ne érje,
s rontás ellen a szent mindenkor védje,
mint melleden az orbáncfű füzére,
virítson a szemöldökfán a virágnak vére.

Gyógyításban

A vörös olajos kivonatát a virágnak vagy bimbónak sebgyógyításra használják már évszázadok óta. Ezenkívül a hipericin és a hiperforin nevű hatóanyagait vizsgálják a lehetséges antibiotikus hatásai miatt. hagyományosan tehát sebgyógyításra és gyulladáscsökkentésre használták, külsőleg olajként vagy krémként alkalmazva. Ezen kívül antidepresszáns hatása is van, néhány kedélyjavító gyógyszer fontos alapanyaga. Kapszula, olaj vagy tea formájában szokás fogyasztani, azonban sok figyelmet is igényel a fogyasztása, mert nem mentes a mellékhatásoktól és kötelező szünetet tartani vele bizonyos időközönként! Napérzékenységet okozhat a használata, ezen kívül hangulatingadozást is, ami nem a legkívántabb mellékhatás, ha kedélyjavítóként használnánk. Komoly utánajárást igényel tehát a fogyasztása és általában érdemesebb más alternatívát találni vagy vegyíteni egyéb gyógyfüvekkel.

Forrás:

• Kép a Saga.co.uk oldalról
• Közönséges orbáncfű a Wikipédián (hun)
• Orbáncfű a Wikipédián (eng)
• St. John's Wort by Every Witchy Way You Can
• Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
• Language of Flowers by Pinkies Parlour
• Rácz János: Növénynevek enciklopédiája, 146-148. o.